Gyerekkoromban is érdekelt már minden, ami a gépekkel, technológiával kapcsolatos, legyen szó autókról, építőiparról, orvostudományról. Szerettem tudományos műveket olvasni, dokumentumfilmeket nézni, szétszerelni dolgokat, amelyeket nyilván nem tudtam feltétlenül utána össze is rakni, de legalább később volt honnan steampunk ruhákhoz, kiegészítőkhöz anyagot szerezni, elég volt beletúrni a „kincsesládába”. Szétszedett régi csengők, biztosítékok, zseblámpák és órák alkatrészeit őrizgettem benne, így hozzájutva több méter vörösréz dróthoz, apró fogaskerekekhez, izgalmas kis fém biszbaszokhoz. Csodás idők voltak. Ezúton is ajánlom mindenkinek Varga Domokos Jó játék… könyveit, elég fasza kísérletek vannak benne, amelyeket egy 8-10 éves kiskölyök is vidáman elvégez otthon talált eszközökkel, balesetmentesen. Én ebből tanultam meg kandiszcukrot készíteni, papírrepülőt hajtogatni, felgyújtani a lombkupacot nagyítóval.
Ez a technológia-szeretet a mai napig él bennem, a Discovery Channel How it’s made illetve Engineered sorozatai szerintem vernek minden idióta szappanoperát, engem meg le lehet ültetni a tévé elé, hogy megnézzem, hogyan készül a trombita, a grafitceruza, a fagylalttorta, a tornacipő. A munkahelyemen van szerencsém rendszeresen Cerec-kel dolgozni, itt lényegében egy 3D-s letapogatás után egy szoftver segítségével egy marógép elkészíti azt az inlay-t (tömésnél nagyobb, koronánál kisebb fogpótlás), amely tökéletesen beleillik a fogorvos által preparált fogba, minden egyes apró hajlatával, kiszögellésével és ívével. Ezredmilliméter pontosan. Vagy még pontosabban. 8 perc alatt elkészül általában egy ilyen fogmű, és én képes vagyok végignézni mind a nyolc percet, amíg a két kar kicsiszolja, kifaragja a kerámiatömbből a pontos inlay-t. Néha elgondolkodom azon, hogy inkább CNC marósnak kellett volna mennem.
Azt gondolom, hogy lassan negyven éves fejjel is egész jól elboldogulok és tartom a lépést a technológia világában és világával, nem zavar össze egy-egy program telepítése a laptopomra, a mobiltelefont nem úgy kezelem, mintha űreszköz lenne, viszonylag sokat olvasok olyan cikkeket, elemzéseket, amelyek a legújabb fejlesztésekkel foglalkoznak, akár az orvostudomány, akár a kommunikáció, harcászat, szórakozás terén. Mert szerintem érdekes és az embereknek többet kellene foglalkoznia az újdonságokkal. Igazából nagyobb értelme van olyasmiről többet megtudni, ami adott esetben megkönnyíti az ember életét, mint azzal vesztegetni az időt, hogy egy éppen aktuális celeb szerelmi botrányairól olvasunk. De azzal is tisztában vagyok, hogy valahol kell egy minimális intelligenciaszint ahhoz, hogy érdekeljenek minket a valóban fontos dolgok.
Jómagam eléggé pesszimista vagyok az emberiség sorsát illetően, de ez nem azt jelenti, hogy sajnálom is a fajunkat. Az emberiség egész egyszerűen eljutott odáig, hogy megérdemli a szabadon kilőhető jelzőt. A helyzet az, hogy mi, emberek mindent megtettünk azért, hogy tönkretegyük az élőhelyünket és ellehetetlenítsük a fennmaradásunkat, éppen ezért nem is kár értünk. És bár szívesen látnám azokat a technológiákat megvalósulni, amelyekről annyit olvastam Asimov, Herbert, Lem könyveiben, nem csak azért tűnik ez esélytelennek, mert kb. 50 évet élhetek még maximum, és annyi idő alatt nem fog olyan nagy léptékkel fejlődni semmi, hogy lebegő városokat láthassak vagy turistaként eljussak egy másik bolygó felszínére, hanem mert 2060-ra rá leszünk kényszerítve, hogy a dicsőséges jövő építése helyett a szégyenletes múlt hibáit próbáljuk meg majd kijavítani. Megállítani a tengerek szintjének emelkedését, az elsivatagosodást, az egyre kiszámíthatatlanabb időjárás okozta károkat eltüntetni. A felborult ökoszisztéma helyreállítására fogunk (vagy legalább is kellene) összpontosítani. És a kérdés, hogy vajon sikerül-e majd a hibáinkat kijavítani.
A ludditák a 19. század elején azt gondolták, hogy a gépek el fogják venni a munkájukat, amely amúgy is rossz körülmények között folyt és gyakran nem is kerestek még elégségesen sem, de mivel nem volt más lehetőségük, joggal érezték úgy, hogy a gyártulajdonosok a profit és a versenyképesség érdekében teljesen kisemmizik őket. Ez az ellenállás odáig vezetett, hogy a gyári munkások nem csak sztrájkoltak, hanem erőszakos tettekre is készek voltak, akár a rendőrséggel kellett összecsapniuk, akár a gyárakban üzembe állított gépek megrongálásáról volt szó. A ludditák géprombolók néven is bevonultak a történelembe, megihletve a művészeket: írókat, festőket, filmkészítőket, valamint titkos hobbitársaságok is létrejöttek magukat a luddita örökség birtokosának kikiáltva.
A gép, mint isten téma évszázadok óta, de legalábbis a 18. század óta foglalkoztatja az embereket, de ez mégsem annyira új keletű fogalom. Mi a gép ebben az esetben? Mozgó alkatrészekből álló bálvány. Ami korábban kőből, aranyból készült istenkáromlás volt, most mozog, dolgozik, köztünk jár, a mi munkánkat végzi, adott esetben még hasonlít is ránk, emberekre. A gépek összeraknak áramköröket, autókat, biciklivázat festenek, asztalt politúroznak, harisnyát készítenek. A gépekkel egyszerűbb a főzés, megmasszírozzák a vállunkat, hamarabb megteszünk 10 kilométert. A gépek figyelik a légzésünket, le lehet feküdni velük, kimossák a ruhánkat. A mindennapjainknak annyira a részévé váltak, hogy el sem tudjuk képzelni az életünket nélkülük. Csak soroljuk fel: számítógép, fúrógép, hűtőgép, mosógép, lélegeztetőgép, fényképezőgép. Mindnek a nevében ott áll fajuk megnevezése. Második fő életforma lettek a bolygón és csak azért nem az első, mert még nem állnak készen önálló gondolatokra.
A gépek alkonyát mégsem a ludditák, a tudatos géprombolók fogják előidézni. A környezetünk kizsákmányolásával mi magunk teszünk arról, hogy az emberiség lesztornózza önmagát, ezzel ellehetetlenítve a gépek fejlesztését, fejlődését. Sosem fog létrejönni Maria a Metropolis-ból, Bishop az Alienből, Wall-E, C3PO, vagy olyan, nem humanoid darabok, mint az Eternal Crusader, HAL 9000 vagy akár a Halálcsillag. Technológiai szempontból ezek mind fontos gépek, és nem azért nem valósulnak majd meg, mert sosem jutunk el a technológiai fejlettség olyan fokára, hogy létrehozhassunk ilyen komoly darabokat, hanem mert magunkat fogjuk előbb elpusztítani, mint hogy egyáltalán esélyünk legyen ilyesmiket megalkotni.
Az igazi géprombolók nem azok, akik technológia-ellenesek, hanem mi magunk, akik ignoránsan viseltetünk bolygónk és az emberiség jövőjét illetően.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: