Fenntartható gardrób és életszemlélet

Amikor elhatároztam, hogy belevágok a blogírásba, nagyjából már körvonalazódtak a témák, amelyekről írni szerettem volna. A központban mindig a saját életem van, amit tapasztalok, amit látok, amit gondolok. Reflektálás mindarra, ami körülvesz. Legyen az egy adott országban való élés, politika, munkavállalás, események, ünnepek, szabadidős tevékenységek, vagy személyesebb témák, mint a saját életemben történő fontosabb pillanatok, illetve a véleményem bizonyos dolgokról, mint a fenntarthatóság, emberi kapcsolatok, design, lakberendezés, stb. Tudtam azt is, hogy ebben a blogban olyasmiről szeretnék írni, amiről vagy határozott véleményem van, vagy értek hozzá. Így nem fog bekerülni semmilyen tanács sem az autószerelésről vagy a borászatról, mivel teljesen hülye vagyok ezekhez a témákhoz. Viszont van valami, amihez laikusként hozzányúlva is egész rendben lévő tudást szedtem össze az évek alatt, ez pedig az öltözködés.

Kicsit vállveregetős lett ez az utóbbi mondat, de tény, hogy az elmúlt 5-6 év sok változást hozott az életembe és főleg pozitív értelemben, legalább is ami a személyi stílust illeti. Én alapból lassabban jutok el bizonyos életeseményekig. Ezt úgy értem, hogy míg gondolkodás tekintetében, intelligenciámat tekintve általában a kortársaim felett teljesítettem, érzelmileg vagy ambíciómat tekintve mindig le voltam maradva. Mögöttem, mellettem sem állt soha senki tapasztaltabb, érettebb, aki egyengette volna az utamat, tanácsokkal látott volna el, így mindent nekem kellett a trial-error-success mentén kitanulnom. Erre nem vagyok különösebben büszke, nem én vagyok az egyetlen, aki így került bele a világba és így próbál helyt állni, csak tényként leírtam. Nagyon sokszor estem éppen ezért pofára/seggre, és sokáig is tartott felismernem, mi az, ami nekem való, ami engem érdekel, ami előhozza belőlem a legjobbat. Folyton kipróbálok új dolgokat, főleg ha úgy érzem, hogy nem az igazi, amit éppen csinálok. Például a munkáim terén. Voltam ügyfélszolgálatos, mivel az egyetem mellett diákmunkásként az jobban fizetett, mint a szórólapozás, meg ez utóbbihoz nem is fűlt a fogam. Voltam tolmács, szervízes munkatárs, koordináltam pácienseket fogászaton, és jelenleg fogászati asszisztensként dolgozom. De ez is csak egy munka, én pedig nem szeretnék csak azért dolgozni, hogy pénzt keressek. Én élvezni szeretném a munkámat, örömmel szeretnék a munkahelyemre bejárni, azt akarom, hogy érdekeljen a munkám. A kertészet mindig is vonzott, a növények, az ültetési rendek, a rovarok, a különböző termő- illetve virágföldek. A kertek megtervezése, az optimális gyümölcshozam elősegítése, élőlényekről gondoskodni…Így ha minden a tervezettek szerint megy, végre, közel 10 év álmodozás után elkezdhetem a kertészeti tanulmányaimat jövőre. Alig várom! És szimultán szeretnék asztalosságot is tanulni. Még össze kell egyeztetnem a kettőt és jövedelemről is kell gondoskodnom, szóval ez koordinációt is igényel, nem lehet csak úgy belefeküdni a sodrásba és vinni magam az árral, de van rá majdnem egy évem, hogy kitaláljam és megtervezzem. De igazából nem erről szerettem volna írni, hanem arról témáról, ami vagy teljesen hidegen hagyja az embert, vagy a rabja. Az öltözködésről és mindenről, ami mögötte van.

Sosem voltam csúnya lány, de gyermek- és kamaszkoromban nem nagyon érdekelt, hogyan nézek ki, mit veszek fel. Kamaszkoromban amúgy is általában zenekaros pólóban és farmerban rohangáltam, vagy bő nadrágban, tornacipőben. Az volt számomra a fontos, hogy kényelmes és egyszerű ruhákat viseljek, amelyek nem akadályoznak a testmozgásban, nem hordtam ékszereket és a cipőknél fontosabb szempont volt a kényelem, mint a kinézet. Kb. 23 éves lehettem, amikor az első magassarkú cipőmet megvettem, és ezalatt egy 4 centis sarkat értek. Nem voltam csúnya lány, de nem is voltam vékony és egyáltalán nem öltözködtem nőiesen, nem is sminkeltem. Ettől még érdeklődtek irántam a fiúk, de a lényeg, hogy nem voltam egy kifejezetten csajos öltözetű lány. Aztán abbahagytam a sportot, belekerültem két nagyon rossz emlékű párkapcsolatba, és az amúgy is problémás önértékelésem lesüllyedt a béka segge alá, ahonnan csak az étel tudott kicsit feljebb hozni. Utána meg persze azért utáltam magam, mert nem bírtam a torkosságommal, szóval ez egy önmagába visszatérő kör volt, de végül sok minden együttállásának köszönhetően ki tudtam lépni ebből a körből. Radikálisan bátrabb célokat tűztem ki magam elé, újraértékeltem önmagam, a képességeim, leszámoltam a mérgező emberi kapcsolataimmal, új életszemléletet alakítottam ki, és lefogytam 33 kilogrammot. Hirtelen megszerettem a testem. Érdekes módon, amikor 1 híján 100 kg voltam, akkor sem voltam az a formátlan hájtömeg, bár csak 171 cm „magas” vagyok, az arányaim nagyon is rendben vannak, és akkor is homokóra alakom volt, amikor 46-os méretet hordtam. Az arcom sem volt holdvilágszerű, nem volt dupla tokám, szóval nem hitte el senki, amikor kiderült, mekkora a súlyom (tudom, tömegem). Mindenesetre most 38, egyes márkákból 40-es méretet hordok és az ideálisnak mondott sophialoreni arányok is megvannak, csak én 10 cm-rel megdobom az övét (90/60/90 cm volt állítólag az isteni Loren váll/derék/csípő aránya, nekem ugyanez az arány, csak mindegyik érték majdnem 10-zel több). Aztán amikor láttam, hogy nem olyan rossz a test, amit birtokolok, valahogy késztetést éreztem arra, hogy máshogy kezdjek el öltözködni.

Nem csak azért nem öltöztem nőies ruhákba, mert a kényelem fontosabb volt. 44-46-os méretben a csinosabb darabok sokszor el sem érhetőek (gondolok itt most elsősorban a fast fashion shopokra), az Orsay-ból pl. mindenkit kinéznek 42-es méret felett. A nagyobb méretű ruhák sokszor 40+ nők ízlésének felel meg, egy 22-23 éves lány még nem akarna a saját mamájának öltözni. A nagyobb méreteket árusító boltokból 44-46-os mérettel szintén kinéznek, ott a minimum a 48, ahogy én is megkaptam az Ulla Popkenben egyszer, amikor az eladónő rám nézett és közölte, drágám, hízz még vagy 8 kilót és gyere vissza. Szóval kicsit kinyílt a világ ekkor, mivel –így hogy nem érdekelt az öltözködés, azt sem tudtam, mit honnan lehet beszerezni- egy csomó mindent találtam egyszer csak, ami rámjött. És még állt is valahogy rajtam. A teljes ruhatáramat le kellett cserélnem, semmi nem volt jó rám. A nadrágokat anélkül vettem le, hogy a sliccüket, gombjukat kinyitottam volna. A pólók miniruhaként lógtak rajtam. A fehérneműk leestek maguktól. Egyedül a cipők maradtak. De akkor már nem akartam kapucnis póló, farmer, tornacipő kombóban járni. Elkezdtem hát kísérletezni. Nem csak új fazonok, hanem új színek és anyagok is bekerültek a gardróbomba. Selyem, gyapjú, szatén, bársony, velúr. Kalapok, oldaltáska helyett kézitáskák, sálak, szandálok. Kapucnis helyett kardigánok, farmer helyett szoknyák, harisnyák. Blúzok, fülbevalók, csinos esernyők, parfümök, szemfestékek. Kerestem az alternatív beszerzési helyeket, mert a fast fashion shopok egyenkínálata unalmas lett. Hamar ráéreztem, mi illik hozzám, mi is az én stílusom. Kerestem a komoly, klasszikus, de ugyanakkor vintage hangulatú, minőségi alapanyagokból készült darabokat, de szeretem, ha a komolyság mellett van valami játékosság is benne. Ha valaki megkérdezi, mi a titka annak, hogy ennyire statement a kinézetem, mindig azt mondom, lehet biztonsági játékot játszani az öltözékünkkel, de mindig kell valami fricska bele. Ez nem egy nagy megfejtés, nem én vagyok az első, aki ezt kitalálta, de annak örülök, hogy viszonylag hamar felismertem, milyen is a saját stílusom és mi is áll jól és mindezt egyedül. Aztán ahogy ez a téma eléggé magas helyre került a prioritási listámon, kezdtem felfedezni azokat a lehetőségeket, amelyek hasznosak lehetnek, ha nem csak egy egyedi és stílusos, de környezetbarát gardróbot szeretnénk.

A ruhákkal ugyanaz a helyzet, mint az házi kedvencekkel. Nem kell az új, nyugodtan lehet –sőt ajánlott- second hand-et beszerezni. Amikor egy ismerősöm kutyát, macskát szeretne, én mindig azt javaslom, nézzen először a menhelyeken körül. Nem kell tenyésztőtől vásárolni, van elég otthontalan jószág, aki egy szerető gazdira vágyik. Az én összes macskám vagy menhelyről jött, vagy utcán talált alomból származik. A Kövér egy kis faluban született és vesztette el az anyját, őt az akkori szomszédom találta az út szélén sírva. A Filigrán egy ereszcsatornában volt a testvéreivel együtt, orvostanhallgatók találták meg őket. Az öreg macskám, aki anyámnál lakik most, 12 éve egy menhelyről került hozzám. Egy cirmos vagy egyszerű fekete házimacska, egy kócos keverékkutya semmivel sem rosszabb társ, butább vagy csúnyább, mint a pedigrés társaik. Nekik adjunk esélyt, ne egy olyan ember zsebét tömjük, aki abból él, hogy állatokat ellet és eladja a kölykeiket. Most nyilván nem a munkaállatokra gondolok, de ha „hétköznapi használatra” keressük azt a pajtit, kanapétársat, ölmelegítőt, aki vár minket a nap végén otthon, aki felvidít és akiről élete végéig gondoskodni akarunk, akkor látogassuk meg a menhelyeket, ott keressük az ideális társat. Nézzünk meg több menhelyet is, hiszen azt a társat keressük, aki évekig, akár évtizedekig velünk lesz. Válasszuk azt a kutyát, macskát, aki minket is kiválaszt. Ugyanez a helyzet a ruhákkal, azt keressük, amellyel összhangba kerülünk. Akinek a fenti hasonlat egyébként erős volt és a lelkében szunnyadó PETA-harcos bosszút forralna ellenem, mert ignoránsnak gondol, azzal közlöm, hogy ha bármilyen állat (nem csak a saját kedvenceim, hanem legyen az kóbor állat az utcán) segítségre szorulna, és nem lenne más a közelben, csak az Armani nadrágom vagy a Chanel sapkám, gondolkodás nélkül hasogatnám csíkokra azokat, hogy kötést készítsek belőlük és ellássam a sérüléseit az állatnak. De vissza az eredeti témához. Már megint elkalandoztam, ahogy szoktam.

A second hand shoppingnak csak előnye van. Egy: ha valóban stílusos gardróbot szeretnénk, a H&M, Zara és társai nem lesznek a barátaink. Mindig az aktuális trendeket követik, a trendek pedig változnak. Coco Chanel mondta: a divat változik, a stílus örök. Ha valakinek szezonról szezonra le kell cserélnie a ruháit, akkor nincs stílusa, csak majomként követi a ruhaboltok ajánlásait. Az egyik szezonban a trapéznadrág a divat, rá három hónapra viszont már ciki nem csőnadrágot viselni. Kevés olyan testalkatú ember van, akinek minden jól áll, valószínűleg mi, egyszerű vásárlók sem vagyunk olyanok. Ráadásul komoly pénzbe kerül minden évben bevásárolni az új trendekből és sokszor még jó állapotú, hordható ruhadarabok porosodnak a szekrényünk alján. Ennek semmi értelme, ugye? Kettő: a fast fashion üzletekbe keleti gyárakból kerül be az áru, sokszor gyerekmunkások készítik a pólót, nadrágot, amelyet egy szezonra fogunk csak felvenni. Ha nem támogatjuk ezeket a márkákat, el kell gondolkodniuk azon, hogy milyen munkát adnak az indonéz, kínai, bangladeshi munkásoknak, és talán elérhető pozitív változás a térségben, így nem 9 centes órabérért dolgoztatják az embereket napi 12-14 órában. Három: a fast fashion shopok nem a minőségről híresek. Minek is strapabíró darabokat készíteni, ha úgysem hordjuk pár hónapnál tovább a termékeket, ugye? Hányan vették szomorúan tudomásul, hogy a Zarában vett pamutpóló 8-9 mosás után kinyúlik, kis lyukak keletkeznek rajta vagy csak szimplán elhasad az anyag? Rossz minőségű árut kapunk nem is annyira olcsón, amit ráadásul etikátlan módszerekkel termeltetnek meg, majd nem igazán környezettudatosan tankhajókkal hozatnak át Európába. Négy: a másodkézből vett ruhadarabok egyediek, már odakint vannak a világban, tehát legyártották őket (ergo már mindegy), nem tízezer kilométerről hozzák be a boltba, amelyet meglátogatunk, és sokszor olyan márkákat is találunk, remek áron, ami addig megfizethetetlennek tűnt. Nekem is vannak komoly értékkel bíró darabjaim és sokszor nevetségesen alacsony áron jutottam hozzá. Az Armani nadrágjai általában 5-600 EUR-nál kezdődnek, de leárazva is 300 euró a minimum áruk (az Emporio más téma, az az Armani kistestvére, én most Giorgio Armaniról beszélek). Én 26 euróért vettem egy szürke gyapjúnadrágot, mivel az eladó nem akart sokat vacakolni vele. A nadrág eredeti. De Armani a napszemüvegem is, amit 2,80 euróért azaz kb 900 forintért vettem, mert az eladó nem tudta, hogy Armani. Úgy voltam vele, még ha hamis is, akkor is megér ennyit, mivel nem volt napszemüvegem és ez jól nézett ki. Bevizsgáltattam és lenyomoztattam a vásárlás után, eredeti ez is és megfelel minden kritériumnak. Tehát ez is egy előnye a használt ruha vásárlásának. Öt: adott esetben jó ügyet is támogathatunk, hiszen sok charity üzlet a bevételét jótékony célokra fordítja. Hat: a használt ruhák között sok a nagyobb márka, és bár többe kerülnek, nem Bangladeshben gyártják őket rossz minőségű alapanyagokból, tehát nem hordjuk el olyan hamar, így a relatív értékük sokkal magasabb lesz. A relatív értékről kicsit később írok még.

Emellett van más tippem is, ha a megfelelő gardóbot szeretnénk összeállítani. Amennyiben online vásárlunk, úgy a felesleges shopping körutakat is megspóroljuk, vagyis a töredékét költjük el annak a pénznek, mint amennyit egy plaza látogatás során elverünk. Tény, hogy sok online üzlet nem olcsóbb, de pont ez a lényege. Amikor egy Cosmo, Glamour vagy milyen nap során az összes plázás boltban óriási kedvezményekkel lehet vásárolni, akkor bekerül egy csomó olyan darab is a kosarunkba, amelyre annyira nincs is szükségünk, de most csak 1999 HUF, szóval vétek lenne itt hagyni. Fogjuk fel, amennyiben nem akarjuk tovább értékesíteni ezeket a darabokat, úgy az „ennyiért megéri” indoklás baromság! A fast fashion boltok kínálata ráadásul nem értéktartó, így befektetésnek sem felelnek meg. Tehát ahelyett, hogy online vettünk volna 5999 forintért egy vászonnadrágot, amire valóban szükségünk volt, vettünk még két pólót, mert le voltak árazva, bár van otthon pontosan 28 másik póló és annak a felét hordjuk amúgy is. Aztán vettünk egy pullóvert is, mert az majd jól jön ősszel, meg még egy nadrágot, mert bár ugyan a színe nem jó, de hülye lettünk volna otthagyni ennyiért és még egy táskát is, mert az új nadrághoz nem megy egyik otthoni táskánk sem. Így költöttünk el közel 20 000 forintot, ami két nadrágért, két pólóért, egy kardigánért és egy táskáért nem olyan sok, csak 14 000 forinttal több, mint amennyit eredetileg költeni akartunk volna. És itt jön a képbe a már említett relatív érték is: bármennyibe is került a ruhadarab (háztartási gép, cipő, sporteszköz, autó, stb), a valódi értékét a használhatósága szabja meg. Ha vettünk mondjuk 1800 forintért egy tizenkettő-egy tucat pamutpólót, amelyet háromszor veszünk fel az év során és összesen két évig tudjuk hordani, mert kilyukad a mosógépben, akkor a póló relatív költsége 1800/(2×3) vagyis 300 HUF. Ha veszünk 18 000 forintért egy Chanel selyemblúzt (mert pl. az Ubup-on vesszük használtan), amit akár 10 évig is hordhatunk, és évente 16 alkalommal vesszük fel, akkor 18000/(10×16) vagyis 112 HUF lesz a relatív költsége. Minél alacsonyabb egy termék relatív költsége, annál magasabb a relatív értéke. Megéri tehát minőségi anyagokból készült, tartós ruházati cikkeket vásárolni, így a gardróbunkat sem kell gyakran lecserélni, óvjuk a környezetet a kevesebb fogyasztással és stílust is ki tudunk alakítani a saját részünkre. A kevesebb ráadásul sokszor valóban több. Vehetünk kétévente új pamutpólót 1800 forintért, de a relatív értékük így is kevesebb lesz, mint egy jó minőségű, stílusos darabnak, amit irodába, színházba, vacsorára, party-ra is felvehetünk.

Online vásárlásra egyébként rengeteg jó webshop található a neten. Természetesen nem a H&M és társai webshopjára gondoltam. Az Asos  is kimeríti a fast fashion shop fogalmát, szóval ha igazán jó darabokat szeretnénk kifogni, akkor kutassunk tovább. A már fent említett Ubup Magyarországra is kiszállít, de van más hasonló: az egyik legnagyobb, angliai székhelyű Net a Porter és leányvállalata, a The Outnet márkás ruhákat kínál alacsony áron. Itt főleg high end fashion darabokat találhatunk, tehát ha Fendi, Gucci és társai érdekelnek bennünket, akkor ez a mi oldalunk, ahogy a Farfetch is, ami szintén márkás darabokat kínál. Amennyiben nem kifejezetten a márkák érdekelnek minket, hanem hogy olcsón vásároljunk izgalmasabb darabokat, úgy az adott országunk használt ruha boltjait érdemes felkeresni vagy amennyiben van online boltjuk, azt megnézni. Az Öltözz ki webáruház, a Hádához hasonlóan működik, csak annál olcsóbb. A Lovebug Vintage, a Ludovika vagy Ómama boltjai kínálnak szintén márkás darabokat, de sok egyedi ruhát és kiegészítőt lehet találni náluk. A Szputnyik vagy az Alterego már inkább designer darabokat árul, de akad itt is használt áru. A Creamben is találunk rengeteg csinos ruhát kifejezetten jó áron. A kedvenc Esprit kordnadrágomat náluk vettem kemény 2000 forintért (újonnan 40 EUR, azaz kb. 12 000 HUF). Ha pedig van némi rálátásunk és körültekintőek vagyunk, úgy a Jófogás, a Ruhaaréna vagy a Zsibvásár online piacterek is alkalmasak arra, hogy izgalmas dolgokat találjunk jó áron. Az Etsy és az Ebay sem maradhat ki a felsorolásból, az előbbin pályakezdő designerek darabjait is megvásárolhatjuk, az utóbbin pedig szintén lehet márkás és/vagy vintage darabokat találni.

A jelenlegi kedvenceim is mind vagy ebay-ről vagy bolhapiacról került hozzám. A Mango selyemblúzt 4 euróért vettem (igazából Dante vette nekem), tökéletes állapotban, és a kis fricska benne, hogy a szép, fényes bézs blúzon apró fekete nyulacskák vannak. Csak közelről vehető ki a minta. A kedvenc kockás nadrágom 1 EUR (plusz 2,60 EUR postaköltség) volt az ebay-en és két éve hordom hetente minimum egyszer. A sötétkék, romantikus ballonkabátom 1900 HUF volt a Hádánál. A vadonatúj, fekete TUK cipőm 14 EUR-ba került, szintén ebay. A 180 EUR értékű Peter Hahn nyári ruhát 6,50 EUR-ért ütöttem le az ebay-en. A sötétkék Airfield márkájú Marlene-stílusú nadrágom újonnan 299 EUR, én 5,99-ért vettem egy second hand shopban a lakásunkhoz közel. A fehér Laurél ingem ára szintén 200 EUR körül mozog, én 4 euróért jutottam hozzá ugyanabban a boltban.

A stílus megtalálásának folyamata azonban a ruhaboltok kínálatának kritikus szemlélésével csak elkezdődik. Hogy mi egyebet kell még figyelembe vennünk a stílusos ÉS fenntartható gardróbunk megalkotásához, arra visszatérek egy későbbi posztban.