Hihetetlen belegondolni, de októberben lesz 20 éve, hogy először vettem a kezembe J. K. Rowling Harry Potter és a Bölcsek köve című könyvét. Akkor adták ki Magyarországon, és egy barátom hívta fel rá a figyelmet. Három nap alatt olvastam ki, le sem tudtam tenni. Irodalmi szempontból nem egy nagy durranás, de mesélni nagyon tudott, és ez akkor, lévén gyermekkönyv, nekem nagyon is elég volt. Egy teljesen más világba repített el, amit akkor nagyon kevés könyv tudott megtenni, talán csak A Hajnal bolygó robotjai vagy a Dűne volt még ekkora hatással rám. Aztán évekig vártam, hogy a történet befejeződjön. Amikor a hetedik kötet is véget ért, az olyan volt, mint egy iskolai ballagás, vagy egy barátság vége. Meggyászoltam, nem akartam elhinni, hogy ez a világ nincs többé. Persze, az évek alatt beszereztem a kiegészítő könyveket is, a moziknak is örültem, elolvastam a könyveket angolul is, sőt a Harry Potter and the cursed child című kötetet csak angolul vettem meg (ami amúgy egy hulladék, de a véleményem miatt nem leszek talán túl népszerű). Az elmúlt húsz évben Harry Potter és lenyűgöző világa tehát az életem része, ami azt jelenti, az életem több, mint felében velem volt a muglikkal és varázslókkal teli másik dimenzió is. Néha nem is annyira láthatatlanul.
Vasárnap óta Európában is elérhető a Wizards Unite, a Niantic új játéka. Ők azok, akik a Pokemon Go-t is elhozták nekünk. Mi Dantéval vasárnap reggel letöltöttük a játékot (én reggel fél nyolckor, Dante pedig igazából már hajnali kettő felé), és kipróbáltuk. Az elmúlt három napban játszottunk vele, kezdjük érteni, élvezni. A grafika szuper, kapunk történetet is (amely a Pokemon Go-ban nem volt), és bár az engine nagyrészt a Pokemon Go-n alakul (a pokestopok és gymek a varázslók világában fogadók, melegházak és tornyok lettek, de helyileg ugyanott vannak a térképen), kapunk egy csomó új élményt, amellyel a Wizards Unite-et felhasználóbaráttá és szerethetővé teszi. De lássuk, miről is van szó.
Mivel van egy alaptörténetünk, ezzel szeretném kezdeni. Két történet fut látszólag egymástól függetlenül a játékban. Hogy ezek összeérnek-e később, azt még nem tudom, de valószínűleg igen, legalábbis így lenne logikus, valamint a játékban is céloznak erre. A játékban ugyanis meglepően sok magyarázat hangzik el, nem csak tutorial, hanem párbeszédek is, tehát valóban felépül egy történet a játékkal töltött idő alatt. A már felnőtt Harry Potter, Hermione Granger és a Mágiaügyi Minisztérium létrehoz egy programot, amelybe minket is beválogatnak. Egy kalamitás miatt rengeteg dolognak lába kél, és ezeket a dolgokat kell összeszednünk. Nem csak tárgyak, de emlékek, személyek, varázslények is. Emellett megismerjük a Londoni Ötös (London Five) esetét is, amikor is öt minisztériumi dolgozónak nyoma veszett és azóta sem találják őket. Az egyikük egy bizonyos Penelope Fawley, egy Grim Fawley nevű sikeres és megbecsült auror felesége. Fawley a felesége eltűnése után összeomlott, majd maga is kámforrá vált. Lehetséges, hogy az ő egyik varázslata sült el balul, mikor megpróbálta megtalálni a feleségét és ez okozta a Kalamitást, ami miatt most rohangálhatunk a loot után. Fawley karakterét fokozatosan ismerjük meg, és elég izgalmas amúgy.
A játék több szálon fut. A Pokemon Go lényege a „farm”, azaz a minél több állatka összegyűjtése, ezzel minél több cukorka összeszedése, amivel aztán lehet fejleszteni az állatokat. Emellett tojást kell keltetni, amiből szintén állatka lesz, de lehet aztán harcoltatni a pokemonjainkat a cimboráéval vagy raidekben, arénaharcokban is részt vehetünk. Ezen felül más célja nincs a játéknak, így ha az ember kihagy pár napot, semmi nem vész el, minden ott vár, ahol abbahagytuk. A farm része kifejezetten unalmas tud lenni, amikor számunkra nem fontos pokemonokat is begyűjtünk, csak hogy legyen XP-nk és ezáltal feljebb tudjunk lépni egy szinttel illetve hogy elég csillagporunk legyen az egyes pokemonok fejlesztésére. Ennél többet nem tud a játék, persze aranyosak az állatok és jó érzés ritkaságokat fogni, meg a nagy raidekre összejönni a haverokkal, hogy együtt mérkőzzünk meg valami ultimate bömbi jószágért. A Wizards Unite ennél kicsit többet kínál.
Míg apró-cseprő dolgokat el kell intézni (visszaszolgáltatni az elveszett dolgokat, úgy mint arany cikesz, Volt-nincs szekrény, Frics úr), rendszeresen párharcot is kell vívni varázslényekkel vagy gonosz varázslókkal. Ezek különböző fokozatúak lehetnek, így a magasabb szintű harcokhoz kellenek a haverok is. Naponta kell bájitalt főzni, az általunk választott szakmában (három foglalkozás közül lehet jelenleg választani: auror, varázslény kutató, professzor) leckéket kell venni, zsupszkulcsokat gyűjteni (amivel lehet utazni is, bár csak minijáték szinten) és persze a fő szál is kibontakozik, ahogy az ember előre halad a játékban. Az első pár szintig a játék kifejezetten jutalmazó, ugyanakkor van pár apróság is, ami inkább bosszantó. A legzavaróbb a folyton megjelenő kis figyelmeztető ikon, amely a webshopra mutat. Annyira nem érzem magam hardcore játékosnak (és szükség sincs rá), hogy valós pénzt költsek el mindenféle vacakra, amelynek nagy részét a játékban is meg lehet szerezni vagy meg lehet vásárolni a játékon belül nyert coinokért. Ennyire agresszív reklámot legutóbb a Simon’s cat játékokban láttam, ami már ott sem volt jó pont, sok felhasználó törölte le a macskás játékokat végül, mert rontotta az élményt az állandóan az arcukba tolt reklám. A Wizards Unite-ban ez egyelőre még nem ennyire irritáló, de szerintem felesleges. A másik az alap tárhelyek mérete: a kalandjaink során bájital összetevőket kell gyűjtögetnünk az utunkon, erre viszont az alap 200 item méretű tárhely nagyon kevés, hamar betelik. Míg a Pokemon Go-ban 50 itemnyi tárhelyet 200 coinért vehettünk, ami 4 nap játékot jelentett, a Wizards Unite-ban 10-zel illetve 30-cal növelhetjük 150 coinért a tárhelyet, ami 4-8 napnyi játéknak felel meg. A probléma csak azzal van, hogy a pokemonos játékban kétféle tárhelyünk van: a pokemonjainké és az egyéb cuccainké, úgy mint labdák, gyümölcsök, különböző, az evolváláshoz szükséges tárgyak. A Wizards Unite-ban van egyrészt a varázslatainknak egy tárhelye (ez alapból 75), aztán külön-külön a bájitalainknak, az összetevőknek, a rúnáinknak, a magoknak és egyéb kertészeti dolgainknak valamint az egyéb felszerelésünknek (tekercsek, kulcsok, könyvek). Ez összesen hat különböző kosarat/táskát/ládát/akármit jelent, tehát ezeknek a bővítése arányosan kevésbé térül meg. Ráadásul a harminc itemnyi extra tárhely édeskevés, még két összetevőt felszedünk és már betelt. Amit tehetünk, hogy ne kelljen sokat költeni rá, az az, hogy rendszeresen főzünk bájitalokat és el is használjuk, hogy a bájital tárhelyet se foglaljuk le nagyon. A bájital használat amúgy nem túl látványos, nem ugrik meg a sikeres varázslatok száma, de legalább fogy a tárhely és lesz hely ritkaságoknak is. A leckék előrehaladásával egyre erősebb lesz a karakterünk, nő a staminánk és pontosabbak lesznek a támadásaink is. Napi küldetéseket kapunk, amelyek időhöz kötöttek, de vannak olyanok is, amelyeket bármennyi idő alatt teljesíthetünk.
A visszaszolgáltatott lények és tárgyak a regiszterben visszakereshetőek, ott rövid leírást is kapunk minden darabról. Az energiát a pokestopnak megfelelő dine inn-ek pótolják, ahol nem csak falatozni tudunk, hanem malícia mutatót is fel lehet szerelni, amely egyfajta csaliként hozzánk vonzza a visszaszerezni való tárgyakat.
A játékban találkozhatunk a szeretett karaktereinkkel, Ronnal, Harry-vel, Hermionéval, illetve feltűnik a Weasley család több tagja is, Sirius Black, Hagrid, Luna Lovegood, stb. Sok jópofa, a könyvből, filmekből ismerős varázslénnyel is összefuthatunk: pixikkel, bicebóccal, trollokkal, durrfarkú szurcsókkal, randalórral, sárkányokkal és természetesen Hedviggel és Fawkes-szal is.
De mik is a problémái a Wizards Unite-nak? Először is, eszi a mobiladatot. Mivel ez egy mobilon futó játék, amelynek a lényege, hogy az ember fia/lánya menjen és fedezze fel a világot, ezért az otthoni wifire nyilván nem tudjuk rákötni. Ha letöltjük a játékon belül az összes kiegészítést, akkor nyerünk kicsit, mert nem a játék közben fogja a mobiladatot használni, hanem a betöltésekre a telefon tárhelyéről szedi össze a file-okat. Ehhez viszont ajánlott a wifi, mivel közel 3,5 GB(!) adatról van szó. A másik komoly gond az akkumulátor használata. Nagyon eszi az aksit és emellett felforrósítja a készüléket is. Nyáron ez amúgy is gond, de amennyiben nem csak 20-30 percet szeretnénk játszani az utcán, be kell szereznünk egy olyan power banket, amely hűt is. A program egyelőre még bugos, fennakadások előfordulnak, illetve nincs még minden menü élesítve, így a különleges küldetés menüje még nem elérhető. A grafika bájos, de az enyhén barnás filter, bármennyire is hangulatos, ellágyítja a kontúrokat, így világosban nehezen látható a képernyő. A nagyobb felbontású képernyőn ráadásul az apró dolgok, mint például a bájital összetevők nem tűnnek fel.
Összességében az első pár nap tapasztalata pozitív. Jó érzés ismét a része lenni ennek a világnak, a grafika tetszetős, a sztori nem egy nagy megváltás, de arra pont jó, hogy legyen valami izgalmas is, ami miatt az ember újra és újra belép minden nap. A jutalmazási rendszer rendben van, egyedül a coinok összegyűjtése lehetne egyszerűbb, mert így kicsit olyan érzésem van, mintha kifejezetten a valóságos pénztárcánkra menne a játék a virtuális helyett…
Mi egyelőre élvezzük a Wizards Unite-ot, a Pokemon Go-t most félretettem, mert egy seggel két lovat nem lehet megülni, ahogy szokták mondani. Egy telefonom van és véges mobiladatom, így választanom kell a két játék között. Ami mindenképpen a Wizards Unite mellett szól az, hogy ennek a játéknak már az elejétől a részesei lehetünk, így nem maradunk le semmiről, mint pl. a Mewtwo-ról a Pokemon Go-ban. Ami nagyon ellene szól, az a mobiladat habzsolása és a telefon komoly fizikai igénybevétele. Ha a fejlesztők ezen tudnának még csiszolni, az szuper lenne. Mivel bonyolult volt a telefonomon készített gameplay videót a blogra feltölteni, ezért feltettem youtube-ra, és onnan linkelem ide.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: