A zseni átlát a káoszon?

DISCLAIMER: A mai bejegyzést a The VR channel egyik Happy Hour része inspirálta, amelyben Pisti megjegyzi, hogy az emberek nem tudnak kulturáltan beszélni a politikáról, a politikusokhoz pedig mindenki személyes érzelmeket fűz akkor is, ha nem is ismerik őket.

Klinikai kutatások igazolják, hogy a rendetlenség, a kosz, a rosszul karbantartott környezet (otthon, tágabb lakókörnyezet vagy munkahely) depressziót, szorongást okoz a mindennapokban. Én mondjuk rendszerető ember vagyok, az én otthonomban mindennek megvan a saját helye és oda is teszem vissza használat után a tárgyakat, igyekszem viszonylagos rendet és tisztaságot tartani. Vannak persze olyanok is, akik erre képtelenek, vagy mert nincs igényük rá, vagy mert nem képesek élhető környezetet kialakítani saját maguknak vagy mert már régen feladták. És persze akadnak olyanok is, akik ilyenkor jönnek a szokásos baromságokkal, mint pl. a zseni átlát a káoszon. Ez a mondat nálam mindig kiveri a biztosítékot. Egyrészt mert ekkora közhelyet (ti. baromságot) nem illik nyilvánosan pufogtatni, még azt hiszik, valaki robbantott és kijön a SÜN. Másrészt értem én az iróniát, amikor valaki magát zseninek titulálja ilyen indirekt módon, de öreg, nem vagy zseni. Harmadrészt meg hárítani ahelyett, hogy uralnánk az életterünket gyenge dolog és a hozzá nem értés tökéletes megnyilvánulása. Akinek a lakásában kupleráj van, az sokszor az élet egyéb területein sem tud értéket alkotni. Nem azt mondom, hogy egyiken sem, mert lehet pl. remek munkatárs vagy ügyesen fest, de azért nagy valószínűséggel nem egy zseni, ugye. És az ilyen emberek döntik el, hogy mi legyen a világ sorsa.

A politikát sokszor amolyan nagypofájú kutyaként szokta körbeugatni a magyar átlagpolgár, a gyakrabban elhangzó neveket ismeri, fel tud sorolni 3-4 pártot, esetleg tudja, hol van a Parlament, de a törvénykezés menetéről, az országgyűlés intézményéről már kevesebbet tud, akár semmit. A külpolitikához még annyit sem konyít, mint a belpolitikához, az Európai Unióról fájdalmasan kevés fogalma van.  Manapság leginkább amúgy is annyit hall a magyar ember, hogy EU=Brüsszel. Pedig Brüsszel csak a székhely, a Számvevőszék Luxembrugban, az Európai Parlament pedig Strasbourgban található.

Tehát adva van egy nem túl jelentős, de földrajzilag viszonylag okés helyen található ország kicsiny népessége, akik többnyire két részre oszthatóak: akik foglalkoznak a politikával és akik nem. Az utóbbiak között vannak olyanok, akiknek amúgy megvan a véleménye nagy vonalakban néhány olyan dologban, amely az ő ingerküszöbüket vagy információs burkukat átlépi, illetve olyanok is, akik azért nem foglalkoznak a politikával, mert nekik amúgy is mindegy, ők mindenféle párttól függetlenül megpróbálnak túlélni (több vagy kevesebb sikerrel, lsd. mélyszegénységben élők vs kopaszmercis). Az első kategória talán még szélesebb spektrumot tud felmutatni, hiszen itt a viszonylag jó rálátással bíróktól kezdve a pártfanatikusokig és a hobbipolitológuson át a majdénmegmondommiabaj megmondóemberekig minden található. Az utóbbiból meglehetősen sok van amúgy az országban. Ők azok, akik mindig tudják, mi a gond, mit basztak el a a kormányerők meg az ellenzékiek is, jellemzően nem állnak egy bizonyos párt vagy politikus mellett, szerintük ugyanis mindenki kutyaütő. És jellemzően ők azok, akik nem is mennek el szavazni, mert úgyis mindegy, kire szavazol, mindenki helikopter. Ebben éppenséggel még lenne is ráció, csak hát pont ez az a hozzáállás, ami önmagát igazolja, mert így még csak esélyt sem ad magának az ember, hogy valami változzon.

Szóval a politizáló emberek szeretnek arról beszélni, mi is történik az országban, ne adj’ isten a világban, van véleményük is ezekről a történésekről, szeretik is megosztani. Sajnos a legtöbben az elemi fogalmakkal sincsenek tisztában ettől függetlenül. Nem tudják, ki kicsoda, az éppen általuk olvasott médiumok véleményét hangoztatják leginkább.

Lassan ideje lenne nem belföldi, hanem külföldi médiát is olvasni, nézni, hogy jobban képbe kerüljünk a nemzetközi viszonyokkal. A nemzetközi helyzet nem ismerése ahhoz vezet, hogy azt sem fogjuk érteni, ami hazai környezetben történik. Az Európai Unió tagjaként minden mindennel összefügg. Az egész világon meghozott politikai döntések kihatnak az egyes országokra. Nem mindegy, melyik országot támogatja a saját kis hazánk pénzadományokkal, felszerelésekkel, mivel ez nem csak humanitárius segély lehet, hanem egy kölcsönösség alapfeltétele is. A jelenlegi Közép-afrikai Köztársaság kormányát például nem biztos, hogy támogatnám.

Azt is lássuk, hogy nincs olyan, hogy jobb- vagy baloldal. Aki jobboldali, azt elkönyveljük patriótának, rosszabb esetben büdös nácinak, a baloldali pedig mocskos kommunista, illetve ma divatos a buzi liberális megnevezés is. Először is érdemes tisztázni, hogy a határok elmosódnak, lehet valaki úgy nyitott, felvilágosult gondolkodású, hogy nem akarja legalizálni a kannabiszt, és lehet valaki úgyis hazafi, hogy nem hord tarsolylemezt az oldalán. A mai magyar politikában még mindig csomagokban gondolkodunk, listákra szavazunk, ahelyett, hogy a problémákra nem egy globális megoldást keresünk, hanem célirányosan akarnánk megoldani. Még mindig úgy szavaznak sokan, hogy a szocializmusban apjuk elvesztette az állásást, akkor nem adja le a voksát az MSZP-re. Ha igaz magyar vagy, csak a Jobbik. Ergo, berögződés útján, vagy ha a Józsi a Fideszre szavaz, akkor én is, mert a Józsi a haverom. Arról nem is akarok beszélni, hogy teljes falvak szavaznak egy-egy pártra/jelöltre, mert kaptak fejenként egy köbméter tüzifát meg 2000 forint értékben Erzsébet utalványt. Csak mert egy párt jó ötlettel áll elő egy adott probléma megoldására, még vizsgálni kell a program egészét is, csak így lehet teljes képet kapni. Az ellenzék dolga nem az, hogy folyton ellent mondjon, hanem hogy más szemszögből is megvizsgálja a kérdéseket, a kormánypártnak pedig nem az a dolga, hogy bebiztosítsa magát az ellenzék ellen és elhallgattassa azt, ha az beszélni akar. Ha valakinek más a véleménye, mint a miénk, attól ő még nem lesz mocskos hazaáruló vagy korlátolt gyökér. Hallgassuk meg egymást és vizsgáljunk meg minden szempontot. De a legfontosabb: tájékozódni!  

Akinek van internete, beszél legalább angolul, olvasson külföldi médiát, nézzen meg riportokat! Aki nem tudja ezt megtenni, az legalább a hazai sajtó teljes repertoárját forgassa (nyilván témán belül, szóval ne a Bravóból vagy a Blikkből szerezzünk információkat, ha a külügy érdekel), ne csak azt, ami a pártállásának kedvez! Az Origo mellett ott az Index és a 444 is. És főleg lássuk meg, hogy jelenleg káosz és rendetlenség van az országban, az pedig, mint a kutatásokból tudjuk, depressziót és szorongást okoz. Tegyünk rendet! Izland remek példa.