Azért is jó, hogy Nürnberg kicsi, mert az ember könnyen eljut a pályaudvarra, ahonnan a szélrózsa minden irányába talál vonatot. A határon túli városokba éppen úgy, mint a kisebb, környező településekre. Szombaton barátokkal vonatra ültünk, hogy megnézzük a Hersbruck Svájcának nevezett régiót, egy kicsit bóklásszunk a környéken és megsimogassunk minden állatot, amihez hozzáfértünk. Egyszóval, kirándulni voltunk.
Hartmannshof állomásáig kb. 25 perc alatt jutottunk el a vonattal. Pontosan nem tudom, mivel odafelé beszélgettünk, visszafelé pedig pocsék migrénnel küszködtem, így a valós időtartamot csak megsaccolni tudom. Persze megnézhetném a német MÁV honlapján, hogy hány perces menetidővel számolhat az ember Nürnberg és Hartmannshof között, de annyira nem fontos. Szóval ásványvizet bekészítettünk, felvettük a kirándulós csukát és a vonatról leszállva a falut átszelő turistajelzést követve kb 5 km-es sétát tettünk meg a lichteneggi várromokig. Hegynek felfelé, leginkább. Az 5 km amúgy nem sok, tempósabb sétával egy óra alatt megtehető, sík terepen. Itt komoly emelkedőkkel kellett megbirkózni, amit szerencsére több nyílt, sík szakasz váltott fel, így nem köptük ki a tüdőnket, de azért kissé elpuhult szervezetünk megérezte egy-egy emelkedő fokát. Fényképezéssel, beszélgetve 2 óra alatt tettük meg a távot. Amúgy nem volt vészes vagy nehéz megtenni a túrát, a viszonylag barátságos kb 200 m szintváltozás sem okoz gondot. Az odaúton elfogyasztott gránátalmás habzóbort már inkább éreztem, mert én kevés alkoholtól is szalonspicces leszek, de mi, lányok ezt kaptuk. Nem mintha a fiúk söre jobban érdekelt volna. Szóval Németországban mindig van ok sörözni, és ez alól a természet lágy ölén tett madárfüttyös kirándulás sem kivétel. Lichteneggnél ebéd után tovább indultunk, hogy egy másik útvonalon, 3,5 km-es túrával visszatérjünk a vasútállomásra.
Bajorországban amúgy több Svájc is megtalálható. Pl. a Fränkische Schweiz, Nürnbergtől észak-északkeletre, vagy ahol most voltunk, a Hersbrucker Schweiz, inkább keletre, mint északkeletre. A fantáziadús név egyszerű okkal született, itt a környék, a hegyek és völgyek látványa, a tavasztól őszig a zöld ezer árnyalatában pompázó erdős-legelős táj mellett a muskátlikkal díszített farácsos házak, kis csörgedező patakok, birkanyájak állítólag szakasztott Svájc benyomását teszik. Nem tudom, nekem azért a vidéki Ausztria, sőt kis hunyorítással még az Őrség is ugyanúgy eszembe jutott, de az itteniek szerint ez Svájc és kész. Végül is elmondhatom, hogy én már jártam Svájcban is. Ja, nem.
Azért meg kell mondani, gyönyörű vidék, jószagú erdőkkel, tele vad orchidea-félékkel, a madarak, siklók, kisemlősök megpillantásához elég a közepes szerencse is, a falusiak pedig vidáman köszöngetnek boldognak-boldogtalannak a kerti munkák közepette is. Amúgy simogattam cicát, kecskét, juhokat, és lámafarmot is találtunk, ahol láma és alpaka is volt. Le akarták harapni Dante ujjait, így én kihagytam a barátkozást velük. A túrára egy kövér délelőttöt és kora délutánt érdemes rászánni, aki szeretne, az itt talál bővebben információt: https://www.gpsies.com/map.do?fileId=pvvbipyfwdzadupi
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: