Április 22. a Föld napja, és mivel ez idén pont húsvét hétfőre esik, nyilván össze lehetne kötni a kettőt egy ilyen extra öko bejegyzéssé (ne vegyél nyulat a gyereknek, vásárolj szabadtartásos gazdaságból tojást, ésatöbbi). De bármennyire is ökonáci vagyok, ma nem erről fogok írni. Megteszik helyettem amúgy is mások, pláne olyanok, akiket többen olvasnak, szóval valószínűleg nem én és semmiképpen sem ma fogom megmenteni a bolygót a pusztulástól. Viszont tegnap Dantéval fát lazúroztunk meg méhviaszoltunk, ennek apropójából írnék ma a lakberendezésről. Mert az is izgalmas.
Szóval most úgy 80 nm-en lakunk, ami számomra (meg azt hiszem, Dante számára is) a legnagyobb alapterületű lakás, amin valaha éltem. Igaz, nekem volt saját lakásom (65 nm), aztán laktam majdnem egy évig albérletben (72 nm), amelyek annyival nem voltak kisebbek a jelenleginél, tehát nem érzem azt, hogy belakhatatlan hodály lenne az egész és úristen, mit fogok csinálni ennyi hellyel. Amikor lakást kerestünk Dantéval itt Nürnbergben, akkor felállítottunk egy listát arról, mi az, amit mindenképpen szeretnénk és mi az, amit semmiképpen. Mivel Dante dohányzik, ezért az erkély fontos tényező volt. Én szívesen kertészkedem és süttetem magam a napon, így számomra is fontos volt, hogy egy megfelelő méretű kültéri rész is tartozzon a lakáshoz. Földszinti lakásban nem gondolkodtunk, tehát maradt az erkély kert helyett. Ráadásul a lányok (a Csíkos és a Tarka) is szívesen ücsörögnek kinn, a budapesti lakásom erkélye tökéletesen macskabarát volt és nyaranta reggeltől estig kinn bandáztak. Nyilván fontos volt az is, hogy legyen külön hálószoba, így az egyszobás lakások ki voltak lőve. Az elhelyezkedés sem volt mindegy, de ki lakna szívesen a gettóban? Szerettünk volna fürdőkádat is, mivel –bár általában zuhanyzunk- szeretünk mindketten időnként sokáig ázni egy forró fürdőben. Nekem személyes preferenciám volt a keleti fekvésű hálószoba, nyugati fekvésű nappalival, de erről természetesen lemondtam volna, viszont szerencsénk volt és ezt is megkaptuk. Ami viszont a legfőbb szempont volt, az a bútorozatlanság.
Két macskánk van, így nem szerettünk volna olyan lakásba beköltözni, ahol a tulajdonos bútoraival kell együtt élnünk. Egyrészt azért, mert nem akartunk felelősséget vállalni nyilvánvaló kockázatok mellett, hiszen a lányok bármit tönkretehetnek, még ha jellemzően nem is rombolnak. Azért egy kárpitozott kanapé megérzi, ha ők is használják. A régi kanapémat a két lány oldalt kibontotta, az öreg macskám, aki Budapesten maradt, pedig nekiállt megfalatozni a szivacs bélést. Fene a gusztusát. Ezt a saját kanapémmal sem szívesen tapasztalom, de ha másé a bútordarab, akkor meg végképp nem. A másik indok pedig, ami miatt bútorozatlan lakást kerestünk az volt, hogy most egy olyan albérletet akartunk, ahol évekig eléldegélhetünk, így szerettük volna a saját ízlésünk és igényeink szerint berendezni az első igazi, közös otthonunkat.
Az első és legfontosabb szempont a ki- és felhasználtság. Az ízlés csak az ötödik helyen áll kb, amikor az ember bútort választ. Amikor berendezünk egy otthont, a legelső dolog, amit meg kell vizsgálnunk, hogy az adott lakást mire használjuk, hányan vagyunk, mit csinálunk a lakásban, milyen funkcióknak kell megfelelnie a térnek. Mi pl. egy műszakban, jellemzően irodai időbeosztásban dolgozunk, ergo reggel korán kelünk, délelőtt és délután dolgozunk, majd késő délután hazatérünk. A hétvégéket otthon töltjük. Mivel egy időbeosztásban dolgozunk, ezért annyira nem volt szempont, hogy mondjuk a háló jól elszeparált legyen. De aki pl. különböző műszakokban dolgozik, annak fontos, hogy ha az egyik mindig 8-17-ig dolgozik, akkor a reggeli készülődéssel ne zavarja azt, aki éppen az éjszakás műszakból jött haza és aludna. Ettől függetlenül a hálónk jól elszeparált, de ez is csak egy plusz pont. Mivel viszonylag sokat főzök (legalábbis a korosztályomba tartozókkal összehasonlítva), ezért szerettem volna, ha amerikai típusú konyhánk van, ami kellően nyitott is ahhoz, hogy ne maradjak ki a társasági életből, ha éppen a konyhában tevékenykedem. A konyha legyen funkcionális, ne legyen ormótlan, de legyen benne elég hely és lehetőség a megfelelő tárolás kialakítására, legyen minden kéznél annak ellenére, hogy semmi se legyen a pulton tárolva. Ezt külön meg kellett terveznem, és a konyha egyik fele nem is konyhai bútor. Pontosan azért, mert így felelt meg az igényeinknek és mert a büdzsé is véges volt. Katalógusban megtaláltam az álomkonyhámat amúgy, 12 000 EUR-t kóstált. Talán majd egy másik életben. Én megelégedtem volna az egyhálós-nappalis verzióval, de az újonnan épült lakóparkban, ahol néztünk egy számunkra megfelelő lakást, volt szabad háromszobás is, és minimális volt a különbség a bérleti díjban, így Dante unszolására megnéztük a nagyobb lakást is. Rögtön megtetszett mindkettőnknek és két perc alatt eldöntöttük, hogy ez az a lakás, amiből otthont tudnánk varázsolni. Így viszont reálissá vált, hogy legyen egy gardrób/vendégszoba is, amivel a mumusomtól, vagyis a hálóban tárolt ruhák rémétől elbúcsúzhattam. Nem szeretem a szekrényt a hálószobában, de a nappaliban sem, így most van gardróbunk és ennek nagyon örülök. Az előszoba is nagy, így be tudtunk tenni egy hatalmas komódot, ami cipős szekrényként funkcionál (valamiért irtózom a lenyitható, klasszikus cipősszekrényektől, kiráz a hideg tőlük. Ez van), van elég hely fogasnak, ülőkének, nagy tükörnek, kényelmesen elfér minden. A macskaalom külön kis helyiségbe került: Nürnbergben népszerűek az Abstellraumok, azaz a kamrák, tároló helyiségek a lakásokon belül. Ezek általában 2 nm-nél nem több, ablaktalan helyiségek, ahova be lehet pakolni minden olyan dolgot, ami nem szem elé való, pl. porszívók, bőröndök, sífelszerelés, halott szomszédok befőttek, stb. Ebben a lakásban ezt 55 négyzetcentiméteren szerették volna megoldani, vagyis egyrolandnyi helyen (mivel a kamrácska pont akkora, hogy Roland barátunk egymaga befér, de aztán semmi más). A porszívó VAGY a bőrönd VAGY a sífelszerelés is elférne, de mi inkább a macskaalmot és egyéb ilyesmit tettük ide be. Így nincs szem előtt a macskaklotyó, nem szaglik, diszkréten megbújik egy ajtó mögött, amire kerek macskaajtót vágtunk, hogy a lányok is ki-bejárkálhassanak. Szerintem elképesztően jó megoldás.
Tehát ha már tudjuk, milyen helyiséget mire és hogyan használnánk (kell-e nagy ülőgarnitúra, mert pl. nagy a család vagy sokszor rendezünk vendégséget, főzünk-e rendszeresen a konyhában, vagy a gasztronómiai képességeink kimerülnek a szendvics- és kávékészítésben, stb), akkor jöhet a lakás adottságainak felülvizsgálata. Befér-e és ha igen, hogyan a nagy kanapé? Van elég hely az összes kütyünek a konyhában? Alkalmas a fürdő egy mosógép elhelyezésére vagy kerüljön a konyhába? Esetleg van mosókonyha? Van egyáltalán igény a mosógépre? De ez utóbbi kérdést jó esetben már az első szempontnál megválaszoltuk. Ha a lakás beosztását, méretét tekintve már megvan a terv, hogy mi hova kerül, akkor jön az időtállóság kérdése: sokáig fogunk itt lakni? Tervezünk esetleg gyereket vagy kisállatot a lakásba hozni? Ezután jön a büdzsé kérdése, vagyis mennyi t szánunk az egész lakás berendezésére és hogyan teremtjük elő a pénzt rá? Ezután jöhet az ízlés szerinti válogatás. Ha már megtaláltuk az álombútorokat, akkor is vissza kell folyton nyúlni az első pár szabályhoz, vagyis alkalmas-e az adott bútordarab arra, amire én fogom használni? Befér-e a lakásba? Megfelel-e az igényeimnek? Belefér-e a költségvetésbe? Ezeket a szempontokat mindig fontos újra és újra meg- és felülvizsgálni. Amikor egy bútordarab megtetszik, akkor arra is figyelni kell, hogy illeszkedjen a lakás adottságaihoz, passzoljon a többi bútorhoz és nem utolsósorban a személyiségünkhöz is. Dante és én nagyon különböző ízléssel vagyunk megáldva, legalább is ami a lakberendezést illeti, így nálunk az is fontos szempont volt, hogy olyan megoldást találjunk, ami mindkettőnknek tetszik. Ha valaki egyedül költözik, annak ez nyilván nem érdekes.
Nálunk tehát több hónapja megy a tervezés, mivel nem tudtunk mindent egyszerre megvenni és amúgy is szerettünk volna egy trial időszakot, amikor teszteljük az életvitelünket az új lakásban. Így ágyunk még nincs, csak matracunk, a nappaliban pedig a régi koszlott kanapét használjuk még mindig ücsörgésre. A konyhánk félig kész csak, de van mosógépünk, Dante íróasztala is már a helyén van. Minden hónapban beszerzünk valamit, amire szükség van, de folyton nyitott szemmel járunk, hogy mit mikor és honnan szerezhetünk be egyszerűbben, olcsóbban. Ráadásul nincs semmi kőbe vésve, az az asztal, amit novemberben néztem, lehet, hogy már nem is lesz kapható, mire eljutok odáig, hogy beszerezzem, vagy találok később egy jobbat, ami inkább megfelel arra, amire szánom. Mindig rugalmasan kell ezekhez a dolgokhoz állni és tudomásul venni, hogy az újratervezés folyamatosan opció lesz.
Akinek mondjuk a stílusos otthon nem létigénye, azt halálra untatnak az ilyesmik, és meg is értem. Engem sem érdekel minden. Vannak olyanok, akik ebből a szempontból igénytelenek, és itt nem a szó negatív értelmezésére gondolok. Azok, akiknek nem fontos, hogy milyen színű a fal, nem foglalkoznak a kanapé méreteivel, és enélkül is jól érzik magukat a lakásukban, na ők tudnak igazán jól élni. Irigylem is őket, mivel nem von el tőlük energiát az otthonuk folyamatos fenntartása. De én igazán basic bitch tudok lenni, így nem hagy hidegen az öltözködés és a lakberendezés sem. Sosem volt igazán otthonom, most végre szeretnék egyet teremteni. És ehhez hozzátartozik a megfelelő bútorok kiválasztása is. Erről a folyamatról is szeretnék később még írni, mert miért ne.
Mivel a büdzsé nem túl tág, igyekszünk alternatívan megoldani a berendezést. Amit tudunk, azt mi készítjük el, vagy mi barkácsoljuk össze. A konyhában nincs csempe, engem meg a falra üveglap mögé betett erdős képekkel ki lehet kergetni a világból, ezért kellett valami más megoldás, hogy a szombati milánói makaróni fröccsenetei ne a fehér falra kerüljenek. Egy méretében megfelelő falapot vettünk hát az Obiban, amit tölgy lazúrral lekezeltünk, és felfúrunk a falra a konyhapult teljes hosszában, ezzel a mosogatás és a főzés kellemetlen velejáróitól megóvva azt. A fürdőszobában is szükség van ilyesmire, így azt is intéztük. Szórakoztató elfoglaltság, és nem is baj, ha nem tökéletesen sikerül egy-egy darab. Amikor a mi munkánk is benne van egy bútorban, az mindig becsesebbé teszi azt.
Hogy hogyan sikerül berendezni egy ekkora teret költséghatékonyan, mégis ízléssel, arról fogok még update-eket posztolni. Egyelőre élvezzük a munkánk eddigi gyümölcseit.