Állatkert a poggyászomban

Fogorvoslátogatási kisokos

 

Dante az egyik nap a mi praxisunknál járt, hogy az ajánlott éves ellenőrzésnek eleget tegyen. A látogatása miatt sok olyan kérdés merült fel bennem, amelyek a laikusok számára is előkerülhetnek a fogápolás, fogorvoslás témájában. Ennek apropóján született a mai bejegyzés.

A fogsorunk fontos szerv, a szájüreg része, segítségével táplálkozunk, beszélünk, oldunk meg egyéb feladatokat (pl. kupak letekerése, kamion elhúzása, melltartó lehámozása, bétel rágása, szotyihámozás). Megjelenésünk, ezáltal megítélésünk nagyban függ fogaink állapotától, azok esetleges nemlététől. Óvásuk alapvető emberi kötelesség (-nek kellene lennie), gyógyításuk kétséget kizáró, pótlásuk az életminőség szinten tartására nézve elhagyhatatlan feladat. Mégsem foglalkozunk eleget velük és ez nem csak a magyarokra, hanem a németekre is igaz. Bár a magyarokra –tapasztalataim szerint legalább is- ez inkább jellemző.

Sokszor, sokan előttem elmondták már vagy leírták, hogy a hajjal, körömmel ellentétben a fog nem nő vissza. Ha a fodrász béna volt, várunk pár hetet, esetleg hónapot (rosszabb esetben évet) és ismét a megszokott frizuránkat hordhatjuk. Ha a köröm beszakad, letörik, az is visszanő. A fog viszont, amennyiben kiesik vagy ki kell húzni, már nem reprodukálja önmagát. Miért is nem fontos akkor a megfelelő ápolásuk?

Nyilván akadnak olyanok, akik gyermekkori trauma miatt nem hajlandóak fogorvosi szék közelébe sem menni, friss ismerősükkel azonnal megszakítják a kommunikációt, ha kiderül, az illető fogorvos, rendelő környékére nem költöznek, még a stihl fűrész hangjáról is egyből a fogorvosi fúró jut eszükbe. Fontos, hogy az ember magát felnőttként kezelje ebben a kérdésben, ha már elmúlt 18 éves és félelmein felülkerekedve igenis elmenjen rendszeresen egy ellenőrzésre. Akár fél valaki a fogdoktoroktól, akár nem, a fogorvosi látogatás fontos része az egészség megőrzésének, de vannak bizonyos szabályai, amelyek mindkét fél számára kötelezőek, de legalább is ajánlottan betartandóak.

  1. Ha már fáj, akkor fájni is fog

Nem fog elmúlni magától. A fájó fog kellemetlen, egyben biztos jele annak, hogy baj van. Ha a fejünk fáj, de sosem szokott, ha a torkunk, szemünk fáj, orvoshoz megyünk, vagy megpróbáljuk ismert módszerekkel megszűntetni az okokat. Fontos azonban tudni, hogy ha a fogunk fáj, de nem törődünk vele, szedjük a fájdalomcsillapítót, majd pár hét elteltével izgatottan tapasztaljuk, hogy már nem fáj, akkor a baj valószínűleg sokkal nagyobb, mint eredetileg volt. A fog ugyanis csak addig fáj, amíg él. Ha már nem fáj, akkor a fog elhalt, így jobb esetben gyökérkezelés lesz a vége, rosszabb esetben foghúzás. Ha fáj a fogunk, akkor menjünk el a fogorvoshoz, szükség esetén betömik a fogat, amivel pár ezer forinttal könnyebb lesz ugyan a zsebünk (magánpraxis esetén, TB rendelők a műanyag tömést a TB számlájára helyezik be), de lelkiismeretes fogorvosnál tett látogatás után a fog ismét működőképes, gyógyultnak tekinthető, furikázhat vele az ember még évtizedekig. A gyökérkezelés több tízezer forintba is kerülhet, és amennyiben a végén korona kerül a fogra, úgy további 50-60 ezer forintot is kifizethetünk. Ha a fogat ki kell húzni, akkor olcsóbban megúsztuk a dolgot, viszont lesz egy hiányos fogsorunk, ami sem nem szép, sem nem egészséges és további bonyodalmakhoz vezethet (anyagilag pl. mert az implantátum vagy egy híd kisebb vagyon, vagy egészségileg, mivel a szomszéd fogak dőlni kezdenek a másik felé, ezzel generálva egy nagyobb problémát). Az is előfordulhat, hogy a fogunk azért fáj, mert pl. megütjük a kiskanállal joghurt falatozása közben (velem megtörtént). Ez általában hirtelen, de nem végzetes trauma, és magától elmúlik, de ettől még menjünk el egy vizsgálatra, mert egyes esetekben a fog mégsem gyógyul, hanem begyullad és elhal. Ezt a fogorvos meg tudja állapítani, mi, egyszerű emberek pedig csak akkor jövünk erre rá, ha a fog konkrétan már a szivárványhídon túl van.

  1. A fogorvos nem bánt

A fogorvos a barátunk. Bizalmi állás, mint a manikűrös, a nőgyógyász vagy az autószerelő, így tudatosan válasszunk dokit. Kérdezzünk nyugodtan körbe a baráti körünkben, ki hova jár és milyen tapasztalatai vannak, nézzünk szét az interneten, olvassuk el a minősítéseket, és ha tehetjük, ne az anyagiak alapján válasszunk orvost. A legolcsóbb nem feltétlenül jelent valóban olcsó megoldást. A fogorvos is csak egy szakma, mint a tanár, a sofőr vagy a bolti eladó, vannak benne jók és rosszak. A rossz fogorvos ronthat a helyzeten, amit aztán költséges rendbe hozatni mással vagy akár lehetetlen az eredeti állapotot visszaállítani. Az első mindig az alapos vizsgálat, ha a fogorvos nem néz körül a szánkban, hanem egyből a panaszos foggal foglalkozik, akkor keltsen ez bennünk gyanút. Az is baj, ha nem érdeklődik az általunk szedett gyógyszerek felől, mivel egyes esetben (pl. vérhígító) azok hatással lehetnek a kezelésünkre. Fontos tudnia a betegségeinkről is, így még ha ciki is bevallani, hogy hepatitiszesek vagyunk (amúgy nem ciki), jelezzük az orvos és az asszisztensek felé, ők sem fogják cikinek tartani és nem fogják a rendelőben váró összes beteggel sem megosztani amolyan „hé, Marika, az úr itten hepacés, dupla kesztyűben nyújjá’ má’ hozzá” módon. Az orvosi titoktartás a fogorvosokra és a rendelő teljes személyzetére érvényes, ahogyan a Hippokratészi eskü is.
Lehet, hogy az orvosra sok dicséret érkezett ismerősöktől is, de nekünk mégsem szimpatikus, vagy az asszisztens irritáló. Semmi gond, nem kötelező náluk kezeltetni magunkat. Az a fontos, hogy a páciens bizalmat tudjon érezni a fogorvosa iránt, így ha akár ismeretlen okokból is, de nem érezzük magunkat jól a rendelőben, nem kell ott maradni. Keressünk nyugodtan másik praxist. Ha a váró, a szék piszkos, ha kopottnak, rozogának tűnnek a berendezések, ha a személyzet ápolatlan benyomást kelt, menjünk máshova. A nagyobb városokban minden bokorban van egy fogorvos, előbb-utóbb találunk számunkra megfelelőt.

  1. Igaz, hogy orvos és sok mindent látott már, de tiszteljük meg a legjobb formánkkal

Ha barátaink érkeznek, kitakarítunk, mert milyen már, hogy kosz van, ugye? A fogorvos és csapata napi szinten lát kuplerájt a szájakban, de ha nem muszáj, mi ne tegyünk ehhez az élményhez hozzá. A fogorvos látogatása előtt nem kell amúgy különösen nagy előkészületeket tenni, de azért ha lehet, ne igyunk szénsavasat előtte, így nem böfögünk a fogorvos képébe két Á között. A fok-, vörös-, lila-, póréhagyma tök jó dolog, de a páciensek elfelejtenek amúgy is orron keresztül lélegezni, ha nyitva a szájuk, így a vizsgáló tükör mindig párás. Legalább a leheletünk ne legyen orrfacsaró. Ez érvényes az indiai/kínai kajákra is, szóval lehet ilyeneket enni, de ha aznap pont időpontunk van a fogorvoshoz, annyit kibírunk, hogy nem akkor esszük le az étlapot a Taj Mahal étteremben.  Kávé. A kávés szájszag nagyon gyomorforgató lehet, főleg, ha a páciens aznap semmit sem evett és még a foga is be van gyulladva (meg még dohányzik is). Gyilkos kombó. Két órával az időpontunk előtt lehetőleg ne fogyasszunk kávét. Ráadásul így a várakozás közben vagy a székben ülve sem csak arra fogunk gondolni, hogy vajon mennyire messze van a mosdó.
A praxisok MINDEGYIKÉBEN van lehetősége a kedves páciensnek fogat mosni. Hozhat magával saját fogkefét, de általában ki van készítve egyszer használatos, higiénikusan csomagolt fogkefe fogporral preparálva, amit a páciens felhasználhat száj- és fogtisztítás céljából. Éljünk vele!

  1. A bizonytalanság nem bűn

A fogorvos örülni fog, hogy okosak voltunk és felkerestük. Mivel alapjában empatikus alkatú emberek mennek fogorvosnak, nem fognak a bizonytalanságunk láttán kiakadni. Ha kérdésünk van, adott esetben sok, amiatt sem fognak megharagudni. Ha a fogorvos csak azért is győzköd és türelmetlenül áll hozzánk, a fentiek alapján lehet másikat keresni. Aki nem becsüli a pácienst, az nem is érdemli meg. Menjünk oda, ahol páciensként kezelnek, nem pénztárcaként. A jó fogorvos érthetően magyaráz, objektívan, tanácsot ad és nem kioktat. Nem ítél meg. Belőlünk él, de gyógyítani is akar, így nem fog felesleges kezelésekkel plusz költséget generálni, ha nem indokolja semmi. Ha mégis az az érzésünk, hogy simlis az orvos, akármilyen szimpatikus is, menjünk másik orvoshoz és kérjünk másodvéleményt. Kételkedni szabad és kell is adott esetben, csak akkor sikeres egy kezelés amúgy is, ha a páciens is érti, mit miért kell csinálni és neki miért kell megfogadni a terápiás tanácsokat. A pácienst a jó fogorvos partnerként kezeli, így nem titkol el semmit, és szívesen válaszol a kérdéseinkre. Mondjuk azokra annyira nem, amelyek a magánéletére vonatkoznak, de nem randira jöttünk, hanem kezelésre, ugye?

  1. A megelőzés a legfontosabb

Igen, ennyire egyszerű. Olyan  nincs, hogy valakinek genetikailag vacakok a fogai, szóval azért esnek ki harmincöt éves korára, és még véletlenül sem azért, mert nem mossa, vagy csak ide-oda sikálgat kétnaponta, de tömi magába a csokoládét. Íme, néhány alapvető tanács:

– Igen, a cukor nem jó barát, de bizonyos mennyiségig még nem árt. Ha kilószámra faljuk, akkor nem csak a fogaink, hanem az egész testünk roncsolódik, az agyunk, a májunk, az érfalak, a gyomrunk, stb. Módjával. A szénsavassal is. Sav, értem?

– Naponta kétszer. Minimum és maximum. Nem gond, ha néha háromszor, akár négyszer is megmossuk a fogainkat, de nem kell minden étkezés után, sőt. Reggel és este mossuk meg alaposan a fogainkat, a megfelelő fogkrémmel, fogkefével és technikával és utána ne együnk, igyunk semmit. Reggeli fogmosás után kb. egy órán keresztül ne fogyasszunk semmit, mivel a fogkrémben lévő fluorid nem a fogmosás közben aktiválódik, ahhoz annak több idő kell. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nem kell patikatisztára öblíteni a szánkat fogmosás után, nem baj, ha marad egy kevés a habból. Azt ugye nem kell leírnom, hogy az esti fogmosás után miért ne válogassunk a hűtőből? Nem, almát sem! Étkezés után várjunk egy kicsit, amíg a nyál kicsit fellazítja az ételmaradékot a szánkban, főleg, ha savasat ettünk előtte. Így van a fogzománcnak is ideje „visszakeményedni”, miután a savas ételek kicsit megmarták. Gondolom, ismerős a narancslé utáni fogmosás kellemetlen érzete?

– Könyökből/vállból ne mossunk fogat. Csak csuklóból. A fogmosás nem szkanderbajnokság. Lazán, könnyedén mozgatva a fogkefét a fogainkon, körkörös vagy söprő mozgással. Az izomból 5 centis szakaszon jobbra-balra sikálással megsértjük a fogínyt, ami így előbb-utóbb visszahúzódik, csúnya dolgokat előidézve. Ha nem vagyunk biztosak abban, milyen mozdulatokkal kell fogat mosni, sok oktató videó van youtube-on is ( ITT például Dr. Győrfi Andris volt kollégám csatornáján lehet okulni), amelyek megmutatják, hogyan kell tartani a fogkefét, mindig csak finoman hozzányomva a fogínyhez és a fogfelszínhez, egyszerre csak rövid szakaszt tisztítva. Ha a technika helyes, de még mindig testépítőként gyúrjuk szét egy hét alatt a fogkefe sörtéjét a fogainkon, akkor szerezzünk be jó minőségű elektromos fogkefét, amely jelzi, ha túl erősen nyomjuk hozzá a fogakhoz a fejet. Lehetőleg ne a 3-4000 forintos olcsóbb darabokat válasszuk, hanem jó minőségűt, ezzel kapcsolatban is adnak amúgy tanácsot a fogorvosok. Ha nincs korona, híd (esetleg implantátum is) a szánkban, válasszuk az ultrahangos verziót.

-A megfelelő fogkrém is lényeges. A fehérítős fogkrémek nem napi használatra valók, olyan, mintha a konyhapultot napi rendszerességgel súrolószerrel takarítanánk. Ledörzsöljük vele a fogzománcot. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy milyen fogkrém való nekünk, pl. mert gyakran vérzik az ínyünk vagy érzékenyek a fogaink, akkor is érdemes szakembertől tanácsot kérni. Erre valók a konzultációk, amikor megkérdezhetünk bármit, a fogainkat, szájüregünket illetően. Még a legtöbb magánpraxisnál is ingyenesek a konzultációk, foglaljunk időpontot és beszélgessünk a fogorvossal.

  1. Tanuljunk meg nem félni és tanítsuk meg ezt a gyerekeknek is

A gyerekek általában nem félnek alapból semmitől, ők megtanulnak félni a dolgoktól. Ha látják, hogy anyu meg apu is parázik a fogorvostól, ők is fognak. Először is, mi, felnőttek már meg tudjuk védeni magunkat a csúnya, gonosz egészségügyi dolgozóktól, pláne a járóbeteg ellátásban. Szóval legyünk tudatos vásárlók és ne féljünk a fogorvostól. Egy fogorvos sem fog erőszakkal leteperni minket egy sötét sikátorban, hogy egy rozsdás fogóval kirángassa a bölcsességfogainkat. A gyerekeket pedig az első fog kibújásával vigyük rendszeresen ellenőrzésre, nem csak azért, hogy időben kiderüljön, ha valamelyik fog szuvas vagy fogképződési rendellenesség gyanúja merül fel, hanem hogy a gyermek lássa, a fogorvos látogatása természetes módon része az életünknek, a fogorvos nem harap, a kezelés lehet kellemes is, és megértsék, miért fontos, hogy rendszeresen ellenőrzésre járjunk. Így megelőzhető, hogy gyermekünk 40-45 évesen már csattogós protkóval szaladgáljon. Ahogy amúgy nekünk sem kötelező.

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!