Bár Nürnberg az év minden hónapjában turistamágnes, a karácsonyi vásár idején nyilván sokkal több külföldi jön a városba. Ilyenkor megtelik az óváros, mindenfelé forralt bort iszogatnak a népek, rengeteg a csetreszárus, és puszedlit vásárol boldog-boldogtalan. A karácsonynak itt kiemelt jelentősége van. A németek szigorúan családi körben ünneplik, és ha te külföldi vagy, tőled is elvárják, hogy „hazalátogass” és az ünnepet a szüleiddel, testvéreiddel töltsd. Ez amúgy érdekes dolog itt: ha külföldi vagy, nagyon bájosan érdeklődnek az országod konyhája iránt, és ha te közlöd, hogy nem szereted magyar létedre a magyar gasztronómiát (vagy lengyelként a lengyelt, stb), akkor megrökönyödnek. Hogy lehet, hogy te nem főzöl minden nap pacalt, pörköltet meg cigánypecsenyét?! Azon is meglepődnek, ha kiderül, magyar létedre sokszor és szívesen főzöl olasz, indiai vagy skandináv ételeket. Ha nem vagy nyugat-európai, ugyan honnan is van neked fogalmad pl. a norvég vagy a kínai specialitásokról? Néha a németek számára még nehéz elfogadni, hogy a kelet-európai nem Moszkviccsal megy az állami áruházba túrót meg vodkát venni, nem vöröscsillag a karácsonyfacsúcs és nem kvásszal koccintanak szilveszterkor. Persze ez nem mindenkire igaz, csak úgy általában, mondjuk minden harmadik németre jellemzőek ezek. A maradéknak fogalma sincs és nem is nagyon érdekli, hogy honnan jöttél és mit akarsz, vagy éppen ellenkezőleg, nyitott, asszertív típus és nem lepődik meg, ha kiderül, te aktívan használtad már Magyarországon is a Netflixet, vásároltál az Amazonról vagy a Peek&Cloppenburg-nél (de legalább is van minimum egy üzlet a városodban), tudod, mi az a taco, és nem Wartburggal közlekedik még a család az elmúlt 30 évben is, hanem mondjuk Opellal.
Visszatérve tehát a meglepődés nagy, ha a karácsonyt, az egyik legszentebb ünnepet te Németországban töltöd, és nem Budapesten. Danténál van családi és baráti karácsony is, amin mindig részt vesz. Az én családomnál viszont a karácsony is csak egy a sok ünnep között, nálunk az ajándékozás, a fa díszítése nem egy kifejezetten nagy dolog. Én vagyok az egyetlen kivétel, mivel én imádom a karácsonyt. Vallásos jellege számomra nem nagyon van, azt leszögezném, de én alapból szeretek ajándékozni, így a karácsony nálam csak egy újabb ürügy, hogy a szeretteimet meglepjem valamivel. Viszont szeretem a karácsony hangulatát, a sütik illatát, a karácsonyfát, a díszeket, hogy ilyenkor együtt zabáljuk tele magunkat a családdal és a barátokkal. Hogy lehet nevetni a félresikerült ajándékokon, de meghatódunk, ha valami igazán telibe talál. Ahogy öregszem, egyre szentimentálisabb leszek, úgy vettem észre. Mivel alapból rossz szervező vagyok, általában már szeptemberben azon gondolkodom (és listát készítek), hogy ki mit kap tőlem ajándékba, milyen lesz a fa (szigorúan műfenyő, mert megtérül az ára, nem vágunk ki élő fát, nem hullik le és koszol, és nem kell minden évben jól időzítve beszerezni egy fát, amit ki kell rakni az erkélyre és közben abban reménykedni, hogy nem fog esni az eső), mi lesz a menü. December második hetétől már Frank Sinatrát hallgatok, a fene tudja miért, de nekem olyan karácsonyi lesz tőle a hangulatom, még a nem karácsonyi dalaitól is, vagy Harry Potter hangoskönyvet Kern Bandi bácsi előadásában. Nincs is karácsonyibb egy jó kis muglimészárlásnál.
Ez a második karácsonyunk Dantéval Nürnbergben. Tavaly még annyi helyünk sem volt, hogy egy kis fát (a műfenyőnk csak 70 cm magas), kitegyünk, így egy örökzöld csokor volt vázában a polcra helyezve, hogy mégis legyen valami karácsonyias a dologban, valamint egy fényfüzér került az ablakba, ami amúgy nagyon hangulatos volt. Idén végre szép nagy lakásunk lett, ahol a nappaliban gyakorlatilag bármekkora fenyő elfér (mondjuk 270 cm magasságig), ezért most nem okoz gondot, hogy ezzel is megünnepeljük a karácsonyt. Remélem, a macskák nem döntik le.
A karácsonyi vásár állítólag Bécsben a legszebb, de az ittenit is az elsők között említik az útikönyvek. Mivel idén főleg novemberi, esős idő volt idáig télen, ezért a valódi szépségét nem tudom megítélni a nürnbergi vásárnak, de tavaly bekerültem a forgatagba és bár nagyon frusztráló volt a tömegiszonyom miatt, azért láttam elég jó dolgokat, ételeket meg apróságokat. Vannak zenélő automatonok, leginkább jegesmedve meg hasonló karácsonyhoz köthető állatok, pl a pingvin, aki ugye már a jászolban fekvő Jézust is őrizte, de a Mikulás minimum befogja a szán elé, meg róka, aki szintén kicsit sántítva kerül ebbe az egész Weihnachten-dologba, de ez legyen a legnagyobb probléma.
Aki mondjuk szereti a karácsonyi nyüzsgést, annak érdemes legalább egyszer ellátogatni a nürnbergi vásárra. Kevesebb a zsebtolvaj, mint a Vörösmarty téren.
Mindenkinek boldog karácsonyt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: