A német precizitás, mint valami legenda, úgy él az emberek tudatában. Megkérdőjelezhetetlen fogalom, csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni, mint a hétköznapi mérnökölés csimborasszója, non plus ultrája, tetőpontja, a reáltudományok parnasszusának örökös uralkodója. A valóság azonban nem mindig ennyire magasztos.
Tény: a német autók, amelyek valóban Németországban készülnek, megbízhatóak, megalkotásuk rengeteg fejlesztésen, teszten és terven alapul. Ha német autót vesz az ember, ritkán kell típushibától tartania, még a használtan vett gépjármű is évekig, akár évtizedekig kitartóan futja a kilométereket, ahogy autóbolond ismerősöm mondaná, nem törik a kanyarban. Ez igaz amúgy szinte minden gépi eszközre, legyen az kávéfőző, porszívó, nehézmunkagép, ipari robot. Erre kiváló példa a KUKA (https://en.wikipedia.org/wiki/KUKA, magyar nyelven nem találtam, de angolul és németül, sőt bajor dialektusban is elérhető a Wikipedián), akinek eszközeit világszerte számos cég használja, legyen szó hulladékfeldolgozásról, asztalosműhelyről, gépgyártásról. Azonban a német precizitással kapcsolatban tettünk egy felfedezést Dantéval az elmúlt másfél évben: létezik a Nagy Könyv, ami megmondja, minek hogyan kellene működnie. Ha minden a Nagy Könyv szerint történik, a bürokrácia, az események láncolata tökéletes, gördülékeny, bizonyos esetekben meglepően gyors is. A Nagy Könyvnek viszont van egy hibája, bizonyos fejezetek nem kerültek bele, adott esetben nem is íródtak meg. A következőkben bemutatok pár példát.
Bankszámlát egyszerűen tudtunk nyitni, még magyar állampolgárként is a megfelelő dokumentumok birtokában húsz perc alatt megvoltunk mindkettőnkével. A számlához tartozó kártyát illetve annak PIN kódját természetesen két különböző levélben kiküldik. A PIN kód megérkezett, a kártya nem. Két hétig vártunk, hátha ennyire különböző az a két levél, aztán felkerekedtünk és befáradtunk a számlavezető fiókba, hogy utánajárjunk, hol késik a bankkártya. A nagyon udvarias fószer a pult másik oldalán utánanézett az eseményeknek és közölte, a bankkártyáink még aznap postára kerültek, amikor a kódok is. Alapból a normálisnál kicsivel magasabb paranoiám itt már hányt egy cigánykereket, mert ugyan nyilván nem fogják ellopni a két borítékot a postai alkalmazottak, ezzel hozzájutva a kártyához ÉS a kódhoz is, mert ugye itt ilyen nem történik, de ha mégis ennyire szigorú a rendszer, hogy külön küldik a két egymáshoz tartozó dolgot, akkor miért egy napon történt a postázásuk? Ezen azért nem rágódtam hosszú ideig, a lényeg ugyanis nem ez volt. Ismét biztosítottuk barátunkat a bankban, hogy márpedig a kártya nem érkezett meg. A fickó 15 (!) percig nyomkodta az egeret a pulton. Hogy a rendszerben keresett-e valamilyen megoldást, információt, vagy leblokkolt és passziánszozott-e, amíg töpreng, nem tudom, de végül odahívta a rangidős kollégáját és még egyet a biztonság kedvéért, hogy ezt a végtelenül egyszerű történetet megoldja. Az ugyanis valószínűleg nem volt benne a Nagy Könyvben, hogy ilyen esetben mi a teendő. Velünk már történt Magyarországon hasonló, így tanácstalanságukat látva rákérdeztünk, hogy nem lenne-e érdemes a kiküldött, de soha meg nem érkezett kártyát egyszerűen letiltani és újra kiküldeni mindent, ahogy az Magyarországon is történt. Végül itt is ez a megoldás született, de ehhez 35 percet el kellett tölteni a bankban, három különböző kolléga foglalkozott a problémánkkal, és a tanácstalanság mindegyikük arcán látszott. A három különböző ügyintéző mind közölte, hogy ez nem történhetett meg, hiszen ki lett küldve a két kártya, ILYEN NINCS a valóságban, hogy nem érkeztek meg. Persze meg tudtuk őket győzni, de a részletekben komolyan elvesztek, és nehezen jutottak túl a problémán, márpedig addig a megoldást sem keressük ugye, amíg meg nem értjük, mi is történt. Az a bizonyos homokszem a gépezetben komolyan megakasztotta a rendszert.
A BKK Futárjához hasonló dolog itt is működik és általában rendben van, kivéve, ha esik az eső, mert akkor fekete a képernyő. Nem mindig, de gyakran. A három metróvonal esetén a két fiatalabbnál kiírja a rendszer percre pontosan, mikor érkezik a szerelvény, hogy rövid vagy hosszú vonat várható (itt ilyen is van), de az 1-es vonalnál erre nincs lehetőség. Ugyan a 2-es és 3-as vonal automatizált, tehát nincs metróvezető, de az 1-es még régi kocsikkal, két vezetővel operál, és maximum a papírmenetrendből tájékozódhat az ember. A helyi BKK, azaz a VGN honlapja használhatatlan, hosszú percekig tart, mire az ember kibányássza a megfelelő menetrendet, logikátlanul összerakott katyvasz az egész, az éjszakai járatokat pedig pontatlanul tünteti fel, konkrétan semmire sem jó a menüpont. Szerintem a BKK honlapja példaértékű lehetne a VGN számára, hogyan kell hülyebiztosra és egyszerűre, de érthetőre megalkotni egy oldalt, ahol könnyen hozzá lehet férni a keresett információhoz. Angela Merkel mondta: Das Internet ist für uns alle Neuland, azaz “számunkra (németek) az internet egy új terület”. Nagyon igaza van. A legtöbb honlap PC-n (laptopon, stb) olvasható, jól megjeleníthető, de nagyon kevés oldal optimalizált mobiltelefonra. Sok cégnek nincs is igazán informatív honlapja, csak pár szó a tevékenységükről és néhány szép, de érdektelen fotó. A nem nemzetközi, hanem helyi szolgáltatók weboldalai kezdetlegesek, míg Magyarországon a legtöbb kereskedelmi cég webshopot is üzemeltet, addig itt még csak a termékek között sem lehet bányászni. Akik más országokban is jelen vannak vagy alapból nem német cégek (pl Ikea), azok értik, hogyan is kell egy vásárlóbarát platformot kialakítani az interneten is, de míg Magyarországon a legutolsó ruhaboltnak és a legkisebb kozmetikának is van többnyire weboldala, addig itt maximum a helyi internetes Arany Oldalakról lehet tájékozódni pl. nyitvatartási idő felől. A faxon küldött reklámanyag még mindig legitim dolognak számít.
Az egyik helyi áramszolgáltatót használtuk az előző lakás esetén, majd mikor költöztünk, jeleztük, hogy a továbbiakban az új lakásban nem tőlük vennénk az áramot. Az ügyintézés rövid idő alatt gördülékenyen lezajlott, kérték az új címet, ahova küldhetik a végelszámolást. Minden adatot megadtunk, a kitöltendő űrlapot leadtuk, majd vártuk a számlát. A mai napon jelezte az egyik volt szomszédom, hogy levelem érkezett a szolgáltatótól a régi címre. Valószínűleg a végszámla lesz, de ugye nem kell leírnom, mit nem értek a kiküldéssel kapcsolatban…
Persze sok minden remekül működik itt, néhány lényegesen jobban, mint Magyarországon, és igen, ott is előfordul, hogy a bank, E-On, internetszolgáltató nem jó címre küldi a leveleket, számlákat és egyszeri polgárunk nyomozhat, miért is van 6500 forint elmaradása, mikor nem is kapott számlát, de azért Magyarország sosem azzal vonult be a nemzeti és a nemzetközi köztudatba, hogy itt minden milyen olajozottan és precízen működik. Persze ott sem normális, hogy egy internetbekötésre két és fél hónapot várjon az ember, de valahogy az ember más elvárásokat támaszt Abszurdisztánnal ellenkezőleg a német valósággal szemben. A két és fél hónap itt realitás volt, mivel először a szaki mondta le a bekötés napján az időpontot, mondván, hogy megcsúszott és nem ér oda, de ne vele beszéljünk meg új időpontot, hanem az ügyfélszolgálattal, aki viszont a szakival egyeztetett. Két héttel későbbre tudtak adni egy olyan időpontot, amikor a srác meg is jelent, de nem tudta bekötni a netet, mivel a fali csatlakozó nem volt aktív, de ő bemérni nem tudja, hol lehet a gond, sőt azt sem, hogy egyáltalán a falban van-e a hiba, vagy a központban. Ennek kiderítéséhez újabb szabadnapot kellett kivenni, hogy a bemérős kolléga is kifáradhasson, de az is csak két hétre rá tudott jönni, majd miután kiderült, mi a gond, még egyszer kiszálltak, hogy el is háríthassák az akadályokat. Így a június első hetében megrendelt internetből lett egy augusztusi bekötés, amiből októberi fizetés lett, mivel a szerződésben aláírtakkal ellenkezőleg nem úgy és nem annyit akartak levonni a bankszámlánkról, amennyiről és ahogyan szó volt. Majd a hivatalos üzletben elfaxolta az ügyintéző a központnak a befizetési bizonylatot és vártuk a jóváírást, de csak azért, hogy pár héttel később egy másik üzletben közöljék, hogy a központ fax száma kb másfél éve nem aktív és normál esetben bescannelik a papírokat és azokat e-mailben küldik a megfelelő osztálynak.
Mondjuk az is igaz, hogy amióta mindennel pofára estünk első körben, majd hetekig tartó ügyintézés után megoldottuk a problémákat, minden simán is megy és panaszunk sincs. Legalább.